Fele idejéhez érkezett a Magyar Nemzeti Tanács mandátuma. 2016. december 29-én az MNT az első 24 hónap munkáját vitatta meg. A Tájékoztatási Bizottság elnökeként a sajtó helyzete kapcsán szólaltam fel többször is, s már akkor jeleztem, hogy egy hosszabb jelentést készítek arról, hogy a választási ígéreteim tükrében hogyan alakult a vajdasági magyar sajtó helyzete az elmúlt két évben. A jelentés elkészült, amit itt teszek most közzé.

Németh Ernő

 

Előző oldal: A vajdasági magyar tájékoztatási rendszer vázlata

 

BEVEZETŐ

A 2014-es MNT választások idején a vajdasági magyar sajtó idilli állapotban volt a jelenlegihez képest. Ezt természetesen most, két év után csak némi iróniával mondhatjuk, hisz akkor is voltak problémák, de eltörpültek a mostaniakhoz viszonyítva. Az MNT Tájékoztatási Bizottsága frissen kinevezett elnökeként 2015. januárjában még csak azzal kellett foglalkoznom, hogy némely cikkből kikerült egy-egy jelző vagy mondat. De jó lenne, ha most is ez lenne a legnagyobb gond!

2014. nyarán, a nemzeti tanácsi választások előtt azért fogadtam el a felkérést, hogy független szakemberként a Magyar Összefogás választási lista jelöltje legyek, hogy megoldást javasoljak a magánosítás előtt álló Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének és műsorainak az átmentésére. Természetesen ez az elképzelés magával vonta volna a többi jelentősebb körzeti rádió átmentését is, mégpedig hálózatba szervezve őket. Mivel 1986. óta foglalkozom rádiózással, 20 éve pedig hivatásos újságíró vagyok, ismert előttem a vajdasági magyar média problémáinak többsége. Közülük néggyel kívántam volna foglalkozni. A körzeti rádiók helyzetének a rendezése mellett szerettem volna megoldást javasolni a Szabadkai Magyar Médiaház létrehozásával, az ifjúsági média újjászervezésével és a kistérségi média erősítésével kapcsolatban is. A választásokat követően azonnal szóban és levélben próbáltam a meglátásaimat ismertetni, de azt kellett tapasztalnom, hogy ezekre senki sem kíváncsi! Gyakorlatilag az elmúlt két évben egyetlenegyszer sem kaptam meghívást olyan megbeszélésre, ahol egyenrangú félként ismertethettem volna elképzeléseimet a vajdasági magyar média jövőjével kapcsolatban. Közben viszont születtek bizonyos tervek, amelyekről azonban van véleményem. Jobb híján kénytelen vagyok ezeket most így megosztani a nyilvánossággal.

Előtte azonban néhány mondat a vajdasági magyar újságírás jelenéről. Sajtónk osztozik a délvidéki magyarság sorsában: nagy a megosztottság, személyeskedő viták sorjáznak, fokozódik az egymás iránti gyűlölet, miközben gyorsuló ütemben tűnnek el tájékoztatási eszközeink. Vannak, akik vajdasági magyar polgárháborúról beszélnek, s a sajtó is két táborra szakadt. Az egyik fél a nemzeti, jobboldali, ahogy magát nevezi, vagy a VMSZ-es talpnyaló, orbánista bértollnok, ahogy a másik oldal látja. Ezzel szemben az ellentábor médiumai saját megnevezésükben a szabad sajtó, esetleg baloldali média, más szemszögből libsi, demokrata, szerbpárti, Soros-bérenc - itt is van jó pár jelző. Mindinkább érezhető, hogy melyik szerkesztőség merre tendál, mások viszont makacsul ragaszkodnak pártatlanságukhoz. Makacsul és naivan - teszem hozzá rögtön figyelmeztetésül a Szabadkai Rádió magyar adásának volt főszerkesztőjeként saját és volt munkatársaim tapasztalatai alapján. Pártatlan médiumokra itt nincs szükség! Aki nem áll be valamelyik táborba, az magára marad, anyagilag ellehetetlenül, esetleg munkanélkülivé válik, szabadúszóként csakhamar marginalizálódik. Aki munkát akar, az kénytelen odaállni valamelyik oldalra. A higgadt, független véleményekre nincs különösebb igény, becsülete sincs az ilyen újságíróknak! Most az lehet igazán "nagy" a szakmában, legyen bármelyik oldalon is, aki a barikádon állva szítja a tüzet. Még jó, hogy a közszolgálati sajtó nagyobb része valamennyire mentes tudott maradni ezektől a szövegektől! A csendes többségről ugyanakkor elmondható: teszik a dolgukat, ha hagyják őket, és struccpolitikával próbálnak túlélni, főleg ha nem mindenben értenek egyet saját médiaházuk szerkesztéspolitikájával.

Természetesen nem lehet "egyensajtó". A világban különféle világnézetű sajtótermékek léteznek, s ez igaz kell, hogy legyen a kisebbségi közösségekre is. A kisebbségi létben azonban ennek a néhány médiumnak tükröznie kellene mindenféle véleményt. Nálunk is vannak rá példák, hogy habár a szerkesztőség szemlélete, irányvonala nyilvánvaló, törekszenek az objektivitásra, s példaértékűen minden felet megszólaltatnak, bemutatják a különféle álláspontokat. Mások teljesen elzárkóznak a másfajta vélemények közlésétől, megint mások pedig játsszák a pártatlanságot, de hol kevésbé, hol jobban kilóg a lóláb attól függően, hogy hol mennyire ügyes vagy ügyetlen a főszerkesztő.

A vajdasági magyar média jelene alaposabb szakmai elemzést igényelne, de inkább térjünk át a választási ígéreteimre, hogy mivel kampányoltam és abból mi valósult meg eddig!

 

A KÖRZETI RÁDIÓK ÁTMENTÉSE VS. PANNON 1. ÉS 2.

Olvasom a Pannónia Alapítvány 2017-es munkatervét. A televízió mellett két rádió működtetését tervezik, de csakhamar Újvidéken is lesz rádió- és tévéstúdiójuk. Közben a jelentés arról szól, hogy nincsenek szakembereik, a Pannon Rádiónak hétfő, kedd, valamint szombat este és vasárnap nincs műsora. A terv szerint a Szabadkai Magyar Rádió néven futó Pannon 2. egy év működés után (!) idén talán bevezet néhány tematikus műsort, ha meglesznek hozzá a feltételek. Olyanokat, amelyek egykor már léteztek, pont ezen a hullámhosszon, de az eredeti Szabadkai Rádió műsorán. Közben - olvasom tovább a tervet - a hallgatottságot óriás pannókon és autóbuszok oldalain elhelyezett reklámokkal próbálják növelni. Ez egy kicsit megmosolyogtató! Esetleg a városba érkező idegenek számára nyújthatnak tájékoztatást ezek a reklámok, hogy melyik frekvencián hallgatható magyar nyelven helyi adás. Az itt lakókat a jó műsorokkal lehet csak megszólítani, ebben az esetben nem segít a reklámkampány!

Bevallom, nincsenek friss hallgatottsági adataim a Pannon Rádió műsorairól. 2014. májusában jutottam hozzá a belgrádi Strategic Marketing Szabadkára vonatkozó felmérésének eredményeihez. Akkor a Pannon Rádiónak 0,7 százalékos volt a hallgatottsága Szabadkán, csak a városban, a környező magyarlakta falvakban nem volt mérés. Saját magam is megdöbbentem a lesújtó adaton, s habár ez a közvélemény-kutató nemigen szokott tévedni, kételkedtem az eredményekben. Jóval később került a kezembe egy másik felmérés, amely független volt az előzőtől, a köztársasági Elektronikus Médiumok Szabályozó Testülete (Regulatorno telo za elektronske medije - REM) adta ki, és amely megerősítette a korábbi adatokat. Eszerint a Szabadka-Óbecse-Nagykikinda és Magyarkanizsa határolta területen a Pannon Rádió hallgatottsága jószerével megegyezik a magyarkanizsai, adai és óbecsei helyi stúdiók hallgatottságával, azzal, hogy azoknak jóval kisebb a vételkörzetük, ezért nehezebb ugyanazt (vagy megközelítőleg azt) a hallgatói számot produkálniuk.

Ekkor ismét megfogalmazódott bennem a kérdést, hogy miért kellett a Szabadkai Rádiót szétverni? Annak magyar adása ugyanezen belgrádi közvélemény-kutató adatai szerint Vajdaság területén 2010. májusában például a 4. leghallgatottabb volt a belgrádi Radio S, az újvidéki AS FM és a szintén belgrádi B92-es adó után! Köztársasági szinten pedig éveken át a 12-14. helyen szerepeltünk több száz mért adó között! A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége hetente több mint 30 különféle műsort gyártott. A szokásos tartalmak (hírműsorok, háttérműsorok, művelődési adások, gyermek- és ifjúsági műsorok, művelődés, gazdaság, sport stb.) mellett hangjátékok készültek, csak az elmúlt pár évben közel húsz, de nálunk rögzítettük a kabaréműsorokat is nemcsak saját részünkre, hanem az Újvidéki Rádió számára is. Miért kellett mindezt tönkretenni? Lett volna lehetőség, hogy a Magyar Nemzeti Tanács társalapításával folytatódjék a munka, sőt, A SZABADKAI RÁDIÓ PRIVATIZÁLÁSÁVAL MEGTEREMTŐDTEK A FELTÉTELEK A MAGYAR SZERKESZTŐSÉG ÚJRAALAPÍTÁSÁRA, HOGY ÖNÁLLÓSODVA FOLYTATHASSA A MUNKÁT ÉS A 49. ÉVES HAGYOMÁNYT. A szerkesztőség munkatársai közül egyelőre csak egy személy hagyta el az országot, a többiek munka nélkül tengődve várják a csodát, hogy folytatódhasson a Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének története, aminek jogilag ebben a pillanatban sincs akadálya, csak a politikai szándék hiányzik hozzá. Mellékesen ugyanerre a csodára vár az a közel 6500 polgár is, aki aláírásával követelte 2015. októberében a szerkesztőség átmentését.

Nem kellene tehát erőltetni azt, ami nem megy! Meg kell szüntetni a Szabadkai Magyar Rádió, azaz a Pannon 2. műsorát, hogy helyette folytatódhasson az eredeti Szabadkai Rádió önállósodó magyar adása. A tulajdonjogokat gyakorolhatná a szerkesztőség munkatársai által létrehozott alapítvány vagy szakmai szervezet és az MNT-t képviselő szerv. Az együttműködésbe be kellene vonni a megszüntetett körzeti rádiók munkatársait és megalapítani a Vajdasági Magyar Körzeti Rádiók Hálózatát. Ezáltal újra megszólalhatnának a magyar rádiók Zombor, Temerin, Nagybecskerek és Nagykikinda térségében is. Erről bővebben egy stratégia-vázlatban írtam, amely a http://vajdasagimedia.club.hu/ címen érhető el.

A Pannon Rádió alacsony hallgatottságára a magyarázat az lehet, hogy nincs pontosan meghatározva a célcsoport. Jelenleg a közszolgálati és a kereskedelmi tartalmak keverednek. Ami érdekli az egyik hallgatói réteget, a másikat elriasztja. Kereskedelmi jellegű adáshoz műsorvezetőik sincsenek, talán két-három ilyen kvalitású személy van a Pannonban, ami kevés. A Pannon 2. gyakorlatilag a Pannon 1. műsorrácsát másolja, s a hallgatottsága a hozzám eljutott vélemények alapján még a Pannon 1. szintjét sem éri el.

Amikor a hallgatottsági adatokat az MNT évértékelő ülésén ismertettem, a Pannon RTV igazgatója azt mondta, nem pontosak a felmérés eredményei, mert az ügynökség főleg szerbeket kérdezett a rádiózási szokásaikról. Ha így van, akkor mégis hogyan lehetett a Szabadkai Rádió magyar adása sokáig az élvonalban, vagy miért érnek el jó helyezést a Tisza menti kisvárosok rádiói? Nincs kétségem afelől, hogy egy, a Pannónia Alapítvány által megrendelt felmérés majd azt az eredményt hozza, hogy nincs semmiféle probléma a hallgatottsággal és a nézettséggel, de ezzel csak saját magunkat csapjuk be, pontosabban a politikum saját magát. Ha az újságot nem olvassák, a rádiót nem hallgatják, a televízió műsorát nem nézik, a politikumnak valójában nincs a kezében semmilyen eszköz, amelyen keresztül kommunikálhatna a közösséggel, amelyet képvisel, csak áltatja magát! Ami viszont a legszomorúbb, az adott kisebbségnek sincs ilyen esetekben médiuma!

Nem akarok azonban csak bírálni, a célom az, hogy megoldásokat javasoljak. Véleményem szerint a jelenlegi problémákat úgy lehetne megoldani, hogy az MNT megalapítja a Vajdasági Magyar Rádió és Televízió Alapítványt. Ez lenne a központi szerv, amely tulajdonosa lehetne a Pannon RTV-nek, a Szabadkai Rádió önálló magyar adásának, illetve a rádióhálózaton keresztül a körzeti rádióstúdióknak. Minden stúdió megtarthatná bizonyos fokú önállóságát saját vezetéssel, igazgatóval, főszerkesztővel, műsorráccsal. A most körvonalazódó tervvel, hogy a Pannon Rádió valamelyik műsorát ki kell terjeszteni egész Vajdaságra az a baj, hogy egyetlenegy ember kezébe adna minden hatalmat, mégpedig a Pannon RTV mindenkori igazgatójának a kezébe, aki az általa választott főszerkesztőkkel (és talán azok helyett is) gyakorlatilag egyedül dönthetne minden lényegi kérdésben. Ez egy olyan fokú centralizáció, amit nem szabad megengedni! Fontos a média sokszínűségének a megtartása, amellett azt is tudni kell, hogy a televíziókkal ellentétben a rádiók esetében mindig a helyiek a leghallgatottabbak, ha azoknak megfelelő színvonalú a műsorkínálatuk. Az általam szorgalmazott hálózatszerű építkezésnek pedig pont az a legnagyobb pozitívuma, hogy a helyi szerkesztőségek megtarthatják önálló szerkesztéspolitikájukat. Bár tudom, hogy ez - a jelenlegi politikai helyzetben - sokaknak nincs ínyére.

 

PANNON TELEVÍZIÓ

Az Újvidéki TV indulása után röpke másfél évtized alatt a világ legszínvonalasabb magyar nyelvű hírműsoraival rendelkező televíziójává vált. A Pannon Televíziónak nem sikerült ilyen áttörést elérnie. Talán már az alapításakor elkövették azt a hibát, ami azóta is gátolja a kibontakozást. Az egyik ok, hogy a kezdetekkor nem vonták be a munkába az Észak-Bácskában élő ismert televíziós személyiségeket, így nagyon sokáig amatőr szinten folyt a műsorgyártás. A másik pedig, hogy a mennyiséget tartották szem előtt és nem a minőséget. Túl korán tértek át az egész napos adásra, amikor még anyagi lehetőség sem volt erre, és munkatársaik sem voltak kellő számban. A legtehetségesebb fiatalok hagyták el a Pannont, mert túlterheltek voltak és nem voltak kellőképpen megfizetve. Emiatt egy évtized alatt sem sikerült egy nagy létszámú, erős újságíró-szerkesztő gárdát létrehozni, amelyre alapozni lehetne. Ha fokozatos lett volna az építkezés, akkor talán most más lenne a helyzet.

A legfőbb problémát jelenleg is abban látom, hogy e tekintetben semmi sem változott. A 2017-es munkatervből kitűnik, hogy 140 fő a munkatársak száma, de kevés az igazán jó tévés. Szigorúbb kritériumokat kellene alkalmazni a munkatársak felvételekor. Sajtótájékoztatókon megfigyeltem, hogy több pannonos riportert is a kommunikációs kultúra hiánya jellemez, például amikor egy diplomatát lemagáznak, s amit a kamera előtt álló riportalanyok is megdöbbenve tapasztalnak. A megoldás az lenne, ha a 140 emberből csak a legjobbakat tartanák meg, mondjuk 80-90 személyt. Ezek fizetését alaposan meg kellene emelni, ugyanakkor csökkenteni a műsormennyiséget. Egyszóval: kevesebb műsort gyártani, de színvonalasabbat, amelyekkel talán jobban versenyre lehetne kelni a kereskedelmi televíziók műsordömpingjével. Persze, ha jó műsorokat akarunk, akkor megfelelő feltételekre is szükség van. Ezt tudná biztosítani a Szabadkai Magyar Médiaház.

 

SZABADKAI MAGYAR MÉDIAHÁZ

Azonnal le kell szögeznem, hogy ebben a megfogalmazásban a "médiaházon" nem azt értem, hogy egyetlen szerkesztőséggé, "médiaházzá" összegyúrni a Szabadkán működő szerkesztőségeket. A médiaház egy épület, ahol egy fedél alatt lehet az önálló Pannon RTV, a Hét Nap szerkesztősége, a Magyar Szó fiókszerkesztősége, de esetleg még más médiumok székhelye is lehet a Médiaház.

Az MNT kétéves jelentésében, és a Pannon RTV 2017-es munkatervében is szerepel a "médiaház" kifejezés, de kétféle módban. Egyrészt, mint Szabadkai Magyar Médiaház, másrészt, mint Pannon Médiaház. Véleményem szerint a Szabadkai Magyar Médiaház az elfogadható. A másik azt sugallná, mintha a Hét Nap és a Magyar Szó is a Pannon Alapítvány "fennhatósága" alá tartozna. Ennek még a látszatát is el kell kerülni, mivel sokan attól tartanak, hogy napi- és hetilapunk szabadkai szerkesztőségeinek fokozatos leépülésével (leépítésével) hamarosan eljön az idő, amikor az újságokban is a tévés riportok szerkesztett szövegváltozatai lesznek olvashatóak.

Hogy hol legyen Szabadkán a magyar média székháza, arról több elképzelés is volt. Örülök, hogy elvetették azt a javaslatot, hogy a város szélén, a Palicsi úton épüljön egy új épület. Gondot okozott volna a más településekről ingázó munkatársaknak, hogy reggelente oda kijussanak, de ugyanúgy a műsorvendégeknek is, hogy megjelenjenek a műsorfelvételeken. Ha a szűk városközpontban van a médiaház, akkor 5 perc alatt el lehet sétálni a különféle sajtótájékoztatók helyszínére, ami nem kis megtakarítást jelenthet, de ugyanúgy a műsorvendégek is könnyen eljuthatnak akár tömegközlekedéssel is a szerkesztőségekbe.

Hogy a jelenlegi Magyar Ház épülete legyen a médiaközpont az már jobb elképzelés, de véleményem szerint nem a legjobb. A médiaház lehetséges lokációjára vonatkozott a legelső javaslatom közvetlenül az MNT választások után, de nem találtam megértésre.

A Temesvári Rádióban járva láttam, hogy van egy kis pódiumtermük. Szakszerűen be van mikrofonozva, hogy kristálytiszta legyen a közvetített hang, és széksorok is vannak a közönség számára. Élő adásokat is tudnak készíteni, de irodalmi műsorok felvétele is készül itt, s a nézők reakciója életszerűvé teszi a produkciókat. Innen jött az ötlet, hogy ha egyszer Szabadkán sikerülne létrehozni egy médiaházat, feltétlenül egy színpadot is ki kellene alakítani ott. Nem csak a rádiós kabaréműsorok felvétele miatt, elsősorban a televízió tudna profitálni ebből. Beépített mikrofonokkal és reflektorokkal tökéletes hang és képminőséget lehetne elérni. Élő műsorokat lehetne itt tartani. Irodalmi és kabaréműsorok felvételét közönség előtt. Meghívott zenei előadók tarthatnának koncerteket, illetve alkalmas lenne a színpad színházi előadásokra. Csak a képzelet szabhat határt! Próbálkozott már színházi közvetítéssel a Pannon, de nem sikerült szakszerűen bemikrofonozni a színpadot és ezért élvezhetetlen volt a közvetítés. Ugyanakkor szükség szerint a színpad stúdióként is működhetne, vagy magyar jellegű ünnepségeknek adhatna otthont. Mivel van is megfelelő épület Szabadkán, csak átalakításra lenne szükség.

Nekem is beindult a fantáziám és az említett, 2014. november 28-án kelt levelemben ötletek sorát halmoztam. "Mivel az épület a város szívében van, nyáron látvány rádió- és tévéműsorokat lehetne sugározni az utcáról. Budapesten és Szegeden láttam hasonlót, amikor a stúdiót kiköltöztetik a városba, a járókelők szeme láttára készül az adás. A műsorok (médiumok) népszerűsítése miatt fontos ez. Nyáresti beszélgetéseknek is kiváló díszlete lehetne a kivilágított városháza tornya. A médiaházban helyet kaphatna egy sajtókönyvtár, fel lehetne lapozni a Magyar Szó, a 7 Nap stb. egybekötött példányait, lehetne közös reklámosztály, szabadkai magyar sajtómúzeum. Külön ifjúsági stúdió, hangstúdió zenei CD-k felvételezésére. Még számos más ötlet is felmerülhet, de csak egyet emelnék még ki: a földszinti részen kávézót lehetne létrehozni. Ezt bérbe lehetne adni, s jövedelmet megvalósítani, emellett itt is műsorokat lehetne felvenni, néhányszemélyes beszélgetéseket elsősorban művészekkel; a Magyar Televízióban volt ilyen műsora például Kepes Andrásnak" - olvasom a 2014. őszén kelt levelem sorait.

Sajnos az elképzeléseim nem kaptak támogatást. A tervek szerint a mostani Magyar Ház alakul át médiaházzá, illetve a szomszédos telken épül majd még egy objektum két stúdióval. A nagyobb stúdió négy sarkában egy-egy műsor külön díszletet kap és ennyi. A jelek szerint marad az a gyakorlat, hogy a Pannon Televízió műsorainak a többsége stúdióbeszélgetésekből áll majd. Nem tudom, hogyan sikerül majd ezzel a kínálattal jelentősebb számú nézőt átcsábítani a magyarországi kereskedelmi csatornáktól.

Egy Vajdasági Magyar Televíziónak sokkal több kellene, hogy legyen a küldetése, mint hogy beszámol a történésekről. A vajdasági magyar kulturális élet egyik oszlopának kellene, hogy legyen, amely tömegeket mozgat meg saját rendezvényeivel vagy társzervezőként. Ugyanez a megállapítás vonatkozhat a sport- és szabadidő rendezvényekre is. Még nem késő változtatni a médiaházzal kapcsolatos elképzeléseken, és nem maradna akkor sem üresen a Magyar Ház, ha az általam javasolt megoldás kapna támogatást, odaköltözhetne például a CMH, a Prosperitati iroda és más fontos magyar szervezetek.